Szex.

Felriadok. Nem kapok levegőt, mintha a falba nyomtak volna. Az Ő arca villan be. Kitágulnak a szemeim, elhúzódok. Miért van itt ez a lány? De olyan jó, hogy itt van. Megérintem az arcát. Magamhoz húzom, óvatosan fölé fekszem. Az ajkam az övéhez érintem, és beszívom az ízét, az illatát. Akarom ezt a nőt. Miközben a láz suttogva tombol bennem, csikorog az ölemben a vér, és holtsápadt vagyok. Kitágulnak a szemei, és a rémülete engem néz.
Az ajka édes. Fiatal. Nem rontotta meg a halál. A kezeimmel az ölére simítok. A derekára fel. A fejemet lejjebb csúsztatom, és megcsókolom a nyakát. A kulccsontját. Majd a melleihez tévedek.
Felnyög. Homorítok a hátammal. Fáradt vagyok, és nem vagyok önmagamnál.
Istenem. Olyan jó az lllatod. Eltompítod a tudatom. A félelmet, és fájdalmat. A fejem a mellei közé fúrom...
Úgy érzem, nem érdekel. A forró láz, csak kifogás, az igazi gyengeségem abban rejlik, hogy eddig nem mertem tenni érte. A mellei fényes, feszes felszíne, majd a hasa domború izomzata. Talán már Ő is lázas volt. Nem láttam a szemeit, de éreztem a nyelvem hegye alatt a tekintetét. Mintha forró tűvel szúrnám a bőrét, és a fájdalom egy eddig ismeretlen, és jobb fogalmával találkozhatna. Felkiált. Aztán a szájára tapasztja a kezeit, mielőtt meghallhatná valaki.
Lecsippentem róla az alsóneműt. A lábszárai görcsben vannak, retteg a következményektől, de ez annyira felesleges!

Belesóhajtok aztán a nemiszervébe. A nyelvem megízleli a sós bőrét, az édeskés ízt. Remeg a teste, pedig még nem is csinálok semmit. Tulajdonképpen nem tudom mit teszek. Hagyom, hogy az ösztönök vezessenek.
Fáradt vagyok, súlyosan fáradt. De az élvezet nem hagy aludni. Mintha súlyként telepedne rám és szétzúzna. Nyomja a gerincem és az ágyékom a női illat. Ami belőle áramlik, mint valami ragacsos vatta. Fulladva izgatom fel. Petrával is mindig ilyesminek képzeltem, de Ő vele mindig csak a képzeletemmel játszottam.
Valamit mond, de homályos, és karcos. Zúg, értetlen, pattog, kattog.
Kifeszül a gerince mentén majd lesüllyed. Régen én is éreztem ezt ha óriást öltem. Mostanra, Petra óta, csak Ő hozott belőlem valamit. A szégyenteljes akaratot, hogy az enyém lehessen.
Csak és kizárólag.