Vallomás

  

Arra vártam, hogy vége legyen. Minden kibaszott szívverésemben éreztem a tekintetét. Kenny az öklét ropogtatta felettem, de nem beszélt. Nekem kellett volna, igazából! Azért térdepelek húsz perce, előtte a földön.

 - Hol voltál Levente? - ismétli a kérdést. Ismét csak öklendezek, de nem tudok válaszolni.

Leguggol elém, ijesztően hirtelen jött.

 - Akkor kiverem a fogaid, ha nem beszélsz! - az ujjaimba szorítja az állkapcsom. - Enni pedig pépeset is tudsz!

Bassza meg! Mit mondjak? Soha nem lázadtam így ellene, hogy akár egy órára is eltűnjek előle, nem hogy egy egész napra...! De ha meglátta volna a fűtől elszállt fejem, sokkal durvább rohamai lennének! A testem remeg, az arcom fal fehér lehet már! Ráng a fejen és a lábfejeim is, zsibbadva a testem alá szorulva.

 - Erennél voltam! - csúszik ki végül, mert már nem bírtam. Eddig sem volt nyugodt a tekintete, most azonban egyenesen rémisztő. Orrba vág, majd feláll, én hátra esek, most a kezeim kerülnek alám.

  Ja, mert össze vannak kötözve. Vágja a csuklóim... szívesen bőgnék, de ez dedós dolog, és amúgy sem vagyok olyan típus. Pedig kurvára kellene most, egy hassuk meg Apámat jelenet!

Arcon lép az utcai cipőjében, és a képembe morzsolja a talpát. Baszd meg Kenny! Gyűlölöm, koszos, undorító!

 - Próbáltam telefonálni! - keresem szövegeléssel a kijáratot, de csak rám nehezedik, felüvöltök a fájdalomtól, tök feleslegesen, mert nem hatja meg. Egyszerűen rám hamuzik. Rágyújthatott a szaros cigarettájára!

 - Megmondtam, hogy nem mehetsz át! Mi olyan nehezen érthető ebben? - és még csak nem is ordít. Félek. Gilisztaként próbálok kicsúszni alóla, hogy legalább felülhessek. Nagyon rossz ezen az előszobai hideg csempén.

 - Eren hívott... - suttogok. Rúg egyet. Felhördülök, koppan a fültövem a padlón. Majdnem anyáztam neked Apám!

 - Kit érdekel? Itthon van elég dolgod, és te megint hülye gyerekeskedsz?

 - Csak örülök, hogy végre nem vagyok mindenkinek fekete bárány, végre valaki szóba áll velem! Ha az IQ-ja akkora is, mint egy dinó agya!

Felrak a lábaimra a hajamnál fogva.

 - Csak még egyszer legyél annak a családnak a közelében, Levente! - lök meg, majd az ajtó felé fordít, és teljesen nekiver. Némán tűrök, csak a térdeim remegésében érzem, mennyire rettegek igazából.

Leszedi a bőr övét a csuklóimról.

 - Fürödj meg! Átmegyünk enni a barátnőmhöz!

...

Nagyon fáj a fejem, és a fenekem is, de a testi sérülések ugyanúgy nem bírnak kifogásokkal, nála, mint a lelkiek. Sőt! Azt hiszem, az még mindig nagyobb hatást érne el nála, ha depressziós lennék, mint mondjuk egy hasfájás.

Kenny különösen érzékeny ember. Ezért is utált meg ennyire. Mert nem viselkedek rendesen.

De valahol igaza van. Az ellenkezéseim már számomra is kiakasztóak, és ezek legtöbbször Eren miatt fordulnak elő. Más szülők már rég kiraktak volna. Hogy nem eszem rendesen rendesen, közelebb kerültem a négyes átlaghoz, mint lenne pofám még haza állítani vele. Mert főleg az okozza a viselkedésbeli abnormalitásom mostanában, hogy hagyom a testi érintkezéseket Erennel. Az egész egy kalap szar! Megkértem már Erent is, hogy lassítsa be a tempóját, erre még aznap a nagyszünetben, mégis csinálta velem a szertárban. Mocskos szar!

Bosszúsan igazítom a fürdőszoba tükör előtt az ingem gallérját. Kenny keze nyoma látszik a nyakamon, az arcomon a zúzódás amit a szememnek és a számnak is okozott. A barátnőjét ezek nem zavarják. Azt nem tudom, mióta játszik Apámmal, de én rühellem, és ahogy az Ackermanok, Ő sem szeret engem. Hiszen már közéjük tartozik.

Elpúderezett arccal, mert szégyenlem a viselkedésemet, ami a verést eredményezte, várok Apámra. A kialvatlanság nyomait is sikerült elfednem, utóbbiban Eren folyamatos átlógásai, és az iskolai hajtás is közrejátszott. Apámra várok a bejárati ajtó előtt -mostanában csak egyenesre fésült hajjal, élre vasalt inggel, és merev szárú farmernadrágban-, aki valakivel telefonál. Hevesebben ver a szívem, mert ha nem is értem a beszédét, a hang hordozásából kihallom, hogy az Eren házzal beszélhet. Róla meg rólam.

Végre végzett. Már fényesre csiszoltam a talpaimmal a parkettán, a várakozás ideje alatti izgalomban.

 - Kabát! - megugrom a hangjától, annyira belemerültem a félelemben, hogy Őt már észre sem vettem, amikor ideért.

 - Nem fázok Apám! - túrok a zsebembe ösztönösen, de a szemeibe nézve. Ha Erennel tudok szexelni a tetőn... igaz csak a gatyám tolja le, és megujjaz, majd behatol, de meztelenül még nem láthatott! Hirtelen ért a pofon. Teljesen belemerültem a képzelgésbe. Elindulok Apám után. Igaza van, megint kezdtem a patkánykodást.

Kabátostúl megszégyenülten kell követve, nem foglalkozom a saját érzéseimmel. Ez kicsit gáz.

...

 - És te Levente, neked van már barátnőd? - teszi meg a tiszteletkört a bézs hajú hölgy. Száját kurváspirosra rúzsozta, és idegesítően rángatja beszéd közben, mintha jól állna neki, de erről szólni sem mernék neki!

 - Nincs, asszonyom! - felelem a sült valami fölött, aminek se íze, se bűze. Kenny is csak a nők iránti tiszteletéből nem közölte még ezt. Ja meg mert szeretne már kefélni vele. Mindkettőt látom az arcán.

 - 15 évesen egyetlen lány sem? - művészien kurvulja a bánatot a szájával.

 - Persze a lányok nem a szarosokra hajtanak. - mosolyog. Mindent belekennék az arcodba legszívesebben! Vicsorítok.

Kenny beleiszik a borába.

- Egyetemista akarok lenni felnőtt koromra, nem szülő - sóhajtok -, ami az ön alakját nézve, önről nem mondható el!

Rácsap az asztalra, majd feláll és felém üt, hátrarándulok, de nem ér el a keze. Apám elkapta a csuklóját. A vörös ajkak remegnek.

 - Egyetlen szukámtól sem tűröm el, hogy kezet emeljen Leventére! - ordít a nőre.

 - Elnézést. Feszült vagyok... - Csúszok lejjebb, mert a védelmező szavak ellenére is érzem a rám csöpögő nyálát. Dühös ez rám is! Most kúrtam el az estéjét.

 - Nem vagyok a szukád, te agybajos! Eressz el! Az Ő szájára pedig tegyél kötőféket!

 - Megmondtam neked, te liba, hogy azt mondasz rá, amit akarsz, de ha csak meglegyinted, neked véged! Ezt kurvára nem mondom el még egyszer! Mert szeretlek, de a szeretet nálam elég véges! Levente pedig elnézést kért a szájáért!

 - Akkor szakítsunk! - rántja ki a kezét, az addig masszív szorításból. Kenny kihúzta magát, majd elvett egy szalvétát az asztalról, és a száját kezdte el törölgetni.

Mit csináltam? Hazudok, ha azt mondom, nem izzadtam olyan büdösre, mint amilyen Berthold szokott lenni egy tesi óra után. Teljesen begörcsölök, az ujjaimmal a tányér szélét vakarom, és azon gondolkozom, hogy az a kretén Eren, mivel zökkentené ki az egymásnak feszülő, tökéletes szüleit. Valószínüleg bevágna valami durván baromságot. Na az nekem nincs!

 - Meleg vagyok!

Kenny barátnője visszaül a helyére, pedig a teli rakott tányért akarta a másik fejéhez vágni. Kenny épp öltözött vissza, már kint húzta a cipőjét, és valószínűleg rám is annyira haragudott, hogy itt is hagyott volna a picsába, szedjük szét egymást a szarba.

 - És már... megvolt az első...

Érzem a vállaimra nehezedő ujjakat, és azon kell gondolkoznom, mi a faszért hallgatok a belső Erenemre, amikor tudom, hogy attól még gyépés marad, hogy a fejemben van?

Basszus, mekkora fasz vagyok, most kitárgyaltam, hogy megdugott egy fiú, ahelyett, hogy hagytam volna a két felnőttet duzzogni egy sarokban! A francba, elszeretnék menni innen Erenhez, nem akarok megint kikapni!

 ...

Eren sápadtabb, mint a tegnap mázolt fal a konyhán. De ezt csak összehasonlításképp mondtam, mert komolyan leszarom, milyen nálunk a konyha! Elkéstem az első órám, és Eren is rám mászik a felesleges aggodalmával.  Ez csak a tegnapi arcba lépés eredménye.

Eren elakarja kapni a kezem, de elhúzodszkodom tőle.

 - Tudod, hogy órán kell lennem! Minek hoztál fel a tetőre?

 - Sadish úgy is versenyre vitte Erwinéket, a helyettest meg leszarom! Most leülsz ide!

Elkapja a vállaim, és ellenkezést nem tűrve leszorít a porba. Azért én próbálkozom! - A szemed Levim! Az-az állat!

 - Megérdemeltem... Aggódott értem... - húzódok mellőle. - Eren, most órán kell lennem!

Túl erősen szorítja a vállaim, de nem szólok érte, csak mindjárt megrúgom! Erre, mintha észrevenné, elugrik mellőlem, és a táskáját kezdi babrálni, majd egyszerűen levágja mellém. Kisállatként hordja magával mindenhová, második Mikasanak hívom.

 - Lekezelem a szemed, és van nálam szemtapasz is, nagyon menő űrhajós, és hordani fogod! Ja és elmondod mi történt!

 - Dühös, mert veled lógok! Miattad vert meg... és a szemem mert, a barátnőjénél közöltem velük, hogy elvetted a szüzességem. Mérges lett! Tessék, elmondtam!

Ezzel sikerült befognom Eren száját.

...

Két coca-colaval ülünk a földön. Kibaszottúl te fogod kimosni a ruhámat!

 - És, jó volt? - kérdezi hirtelen. Bassza meg a szar! Próbálok úgy forogni, hogy a hosszú hajam eltakarja az arcom. Semmi wax, és elegancia, fáradt és dühös voltam hozzá. Ráadásul Eren beszólása...

 - Szar volt! Úgyhogy kuss, és idd a kátrányod, amíg vagy olyan szerencsés, hogy nem felmoslak vele! - kiabálok. Hogy leplezzem azt, hogy elpirultam...